Középkori falu
A középkorban a lakosság legnagyobb része falun élt, a városok a kor elején gyéren lakottak voltak. A feudális földbirtok (uradalom) több faluból, illetve falurészből állt. Magában foglalta a majorságot (a földesúr számára megművelt részt), valamint a parasztok telkeit (melyeket bizonyos szolgáltatások fejében művelhettek meg). Az uradalom központja az udvarház volt, körülötte helyezkedtek el a terménytároló épületek, a sütöde, a sörfőzde, a malom és a présház. Az úr földjei ezek körül terültek el – sokszor nem egy tömbben, hanem szétszórva. A telkek sem egybefüggő földet jelentettek. A parasztok háza és az azt körülvevő kert volt a belső telek, a nagyobb rész, a külső telek (szántó, rét, szőlő) a falvak határában feküdt. A telkekért cserébe a parasztok szolgáltatással, járadékkal tartoztak.
A szabadokból lett parasztok terményük egy részével fizettek uruknak, a megtermelt javak tizede pedig az egyházat illette meg. A szolga származásúak elsősorban munkajáradékkal tartoztak: minden héten megszabott számú napot kellett az úr saját használatra megtartott földjén dolgozniuk. A járadékok harmadik formájaként az alávetetteknek pénzt is kellett fizetniük.
Eseménynaptár
H | K | Sze | Cs | P | Szo | V |
---|---|---|---|---|---|---|
1 |
2 |
3 |
4 | |||
5 |
6 |
7 |
8 |
9 |
10 |
11 |
12 |
13 |
14 |
15 |
16 |
17 |
18 |
19 |
20 |
21 |
22 |
23 |
24 |
25 |
26 |
27 |
28 |
29 |
30 |