Középkori falu

A középkorban a lakosság legnagyobb része falun élt, a városok a kor elején gyéren lakottak voltak. A feudális földbirtok (uradalom) több faluból, illetve falurészből állt. Magában foglalta a majorságot (a földesúr számára megművelt részt), valamint a parasztok telkeit (melyeket bizonyos szolgáltatások fejében művelhettek meg). Az uradalom központja az udvarház volt, körülötte helyezkedtek el a terménytároló épületek, a sütöde, a sörfőzde, a malom és a présház. Az úr földjei ezek körül terültek el – sokszor nem egy tömbben, hanem szétszórva. A telkek sem egybefüggő földet jelentettek. A parasztok háza és az azt körülvevő kert volt a belső telek, a nagyobb rész, a külső telek (szántó, rét, szőlő) a falvak határában feküdt. A telkekért cserébe a parasztok szolgáltatással, járadékkal tartoztak.
A szabadokból lett parasztok terményük egy részével fizettek uruknak, a megtermelt javak tizede pedig az egyházat illette meg. A szolga származásúak elsősorban munkajáradékkal tartoztak: minden héten megszabott számú napot kellett az úr saját használatra megtartott földjén dolgozniuk. A járadékok harmadik formájaként az alávetetteknek pénzt is kellett fizetniük.

<< vissza