Csatamező

Székesfehérvár 1543-ban került török kézre. A fehérvári polgárok ugyanis megelégelték az ostromot, ezért kizárták a városból a Varkocs György várkapitány által vezetett kitörő csapatot, amelynek katonáit a törökök lekaszabolták. A koronázó várost a császári-királyi csapatok 1601-ben rövid időre visszafoglalták, de a következő évben a török seregek újabb támadást indítottak. 1602. augusztus 29-én a bátran és hosszan védekező székesfehérvári német, olasz és magyar őrség az erős török rohamok miatti teljes kimerültségében feladta a várat. Az augusztus 28-án indult nagy roham teljesen összeroppantotta a védelem fizikai és főként lelki erejét. A feljegyzések szerint ekkor még hétszáz várvédő élt, de közülük már csak háromszáz fő volt harcképes, a többi – köztük a fővezér, Isolano ezredes is – sebesült és beteg. A nyugati zsoldosok fellázadtak tisztjeik ellen, s kijelentették, hogy a várat fel kell adni. Székesfehérvár 1688-ig állt török fennhatóság alatt. Eredeti lakosságának nagy része elmenekült, helyükre jórészt török és délszláv betelepülők költöztek.

<< vissza